Betegség van

A "Vízilabdás" és az "Énekes felnőtt lány" beteg... :( Újabban ezeket a szerepeket osztják ki maguknak. Szóval a Vízilabdás még a múlt hét közepén először náthás lett, majd jött a száraz köhögés, mától hurutos köhögés, majd - remélem - , hogy záróakkordként délután szegényem 39 fokos lázzal és izzó buksival ébredt. Persze így nem úszta meg az antibiotikumot, de ha egyszer muszáj, akkor muszáj. Az Énekes felnőtt lányt is a nátha érte el először a hétvégén, szombat éjjel óránként szívtuk az orrát, mert hátracsorgott a váladék és nem tudott aludni... ez mára jobb lett, de ő is elkezdett köhögni, plusz a doktornő kezdődő fülgyulladást is látni vélt ma. Remélem, ő megússza a gyógyszert, bízom benne, hogy a Sinupret - Lándzsás útifű szirup - Fenistil csepp - homeós bogyók - C vitamin - fülmelegítés elegek lesznek a gyógyuláshoz.

Szerencsére az elevenségük a régi... Ennek "illusztrálására" csak annyit mondok, hogy tegnap úgy döntöttem, hogy kedveskedek valami finomsággal az én levert beteg gyerekeimnek, és sütöttem egy kis kakaós csigát (ami ugyan jó száraz lett, úgyhogy gasztroblogot nem nyitok, az már egyszer biztos). Szóval éppen a konyhában ténykedtem, amikor éreztem, hogy hátulról rohanva támad az egyik, és csak azt konstatáltam először, hogy a felém rohanó gyereknek az egyik lábán nincs zokni.... Felnézek, hát Áron volt, szájában a fél pár zoknival, a kezében pedig az egyik tepsim sütőrácsa, amit észrevétlenül megkaparintott, mert éppen azzal volt kedve rohangálni. Vagy ma este, amikor túl voltunk az orrszíváson, a babyhaleres puffoláson, a fülmelegítésen, a másik orrszíváson, az inhaláláson, a mindenféle csepp és szirup bevételén, és már szinte fél 10 lett ránk, akkor az Énekes felnőtt lány hirtelen "Kockás fülű nyúllá" változott és bár már majdnem eldőlt a fáradtságtól, de még volt ereje négykézláb, "nyuszi-ugrálva" közlekedni.... Hát most erre mit mondjak? :D Szóval szerencsére azért nincs akkora levertség....

Aranyköpések 2.

Egyik nap a bölcsődében azzal fogadott az óvónéni, hogy Árkó nagyon formában volt, már ami a szövegeit illeti. Délután szóltak neki, hogy kicsit vegye halkabbra magát, mert tőle zengett a szoba (ezen kicsit sem lepődtem meg), erre Árkó visszafogottabb stílusban visszakérdezett:
- Ez a hangerő megfelelő lesz Neked?

***

Szóba került, hogy az óvónéni anyukájának van egy varrógépe. Kérdezték Áront, hogy:

- Árkó, a Te nagymamád tud varrni?
-Á, dehogy... Erzsi mama nem ért ilyenekhez... :DDD

***

Ma délelőtt itthon azt játszották, hogy mennek Bükfürdőre :-D. Ez úgy nézett ki, hogy a babytaxival száguldoztak a lakásban. Egyszer csak azt hallom, szintén a fiúgyerektől, hogy:

- Basszus, nem hoztam a táskámat.... :D

***

Persze Vikit sem kell félteni. Egyik délután altatáskor már legalább fél órája húzta az időt, csak ne kelljen aludni (nem itt akarok, nem ezt a takarót kérem, vizet kérek, sötét van stb.). Bő fél óra után már kezdtem elveszíteni a türelmemet, akkor már kőkemény határozottsággal rászóltam, hogy oké, viszek vizet, de aztán alvás. Meg is ígérte, megitta, lefeküdt, elhelyezkedett, majd megszólalt:
- Hát Anya, azért Te is megéred a pénzed... :DDDDD

***

Végül pedig: mindenre van magyarázat. Ma ebéd végén Viki még szemezgette a rizi-bizit, szó szerint, mert hogy kézzel szedegette ki a rizs közül a borsószemeket. Aztán mikor ezt szóvá tettük, jelezvén, hogy van villája, kanala...akkor magyarázkodni kezdett:
- Azért eszek kézzel, mert én vagyok a kishangya és csipegetek... :D

A névnapos lány

Tegnap Viktória nap volt... :D Annyira, de annyira aranyos volt Viki reggel, már amikor felébredt, sorra mondtuk neki, hogy "Boldog névnapot", meg "Isten éltessen sokáig", és olyan hálás volt... örömteli átéléssel és boldogan köszöngette. Pedig az ajándékos köszöntésre csak este került sor. (Nem, nem vontuk össze a karácsonnyal a névnapját, kapott külön névnapi ajándékot... ). Aztán napközben kitalálta, hogy "én vagyok a névnapos lány", és ez ment egészen estig. Szóval a névnapos lány kapott egy rakott, kockás szövetszoknyát, hozzá való lila harisnyával, két kis vékony pulcsit és egy orkán kesztyűt.
Aztán ma reggel letesztelték a zserbót, amit ugyan tény, hogy nem extra Viki névnapjára, hanem inkább már karácsonyra sütöttem (szegény hátrányos helyzetű nem kapott külön süteményt a névnapjára), de Árkó azért reggel megkérdezte:
- "Anya, ezt a névnapos lánynak sütötted?" :D

Elmaradt bejegyzés

Szerencsére nem a szülinapi party maradt el, csak a beszámoló... :D

Eléggé hadilábon állok a főbb események lejegyzésével, így aztán már csak cirka 11 hónap és 4 évesek a gyerekek... vagyis egy hónapja ünnepeltük a 3. szülinapot. Nem akarok hosszan írni arról, hogy megint eltelt egy év, mert ismét csak közhelyekbe bocsátkoznék. Pedig úgy érzem, egyre gyorsabban repülnek a hetek, hónapok és évek, igen, hihetetlen, hogy most már években mérhető a gyerekek "nagysága". Úgyhogy inkább arról mesélek, hogy nagyon jó kis partyt csaptunk már megint.... Annyira, de annyira élvezték a gyerekek, hogy este Viki azt mondta, hogy "Anya, máskor is csináljunk ilyen ünnepséget!" Két kis torta, összesen 6 gyertya, rengeteg ajándék... és főleg élmény, még a napokban is emlegették, hogy megint hívjuk el... (és sorolták a rokonságot).

A legnagyobb sikert Árkónál a helikopter aratta a "Sam a tűzoltó" sorozatból a Tom figurával, Vikinek pedig leginkább azt hiszem a pénztárgép jött be. De kaptak még bevásárlókocsit, legót (abból sosincs elég), gyurmát (abból sem), Viki ékszereket és hajpántokat (abból sem), szeletelhető reggeli szettet, Bogyó és babóca társasjátékot, egy rakat könyvet...Sam a tűzoltós és hercegnős pizsamát. Persze egy hónap távlatában kicsit háttérbe szorult már pár dolog, de remélem, hogy előkerülnek még később a parkolópályára került játékok.
Aztán hogy az idő hihetetlen pörgése mellett el ne felejtsem, milyenek is a hároméveseink, írok egy kicsit a "dolgaikról":

• Árkó tüneményes, amikor nem hisztizik. Elég öntörvényű mostanában, az akaratát minden áron szereti érvényesíteni. Aztán ha valami nem úgy történik, akkor pillanatok alatt kitör a balhé. Nem régen kitaláltam, hogy amikor elkezd balhézni, akkor figyelmeztetjük azzal, hogy "Hiszti stop! Gondold végig, mi a baj, mondd el szépen, mit szeretnél és ne hisztizve". Néha működik, néha nem, de egy próbát mindig megér... :))

• Viki meg aztán tudja, hogyan kell felébreszteni az alvó oroszlánt, azaz Árkó "cukkolásában" verhetetlen. "Árkó, Neked nem jutott sárga tányér" vagy "Árkó én mentem ki előbb az ajtón", vagy pedig ott táncol direkt előtte a nappaliban, hogy Áron véletlenül se lássa a tv-t. Persze ilyenkor kitör az Áron-hiszti, és amikor vége, akkor Viki bájosan megkérdezi: "Árkó, abbahagytad a hisztit végre?"

• Mivel fő kedvenc A Sam a tűzoltó sorozat, ebből adódóan Árkó imádja a zenéjét is, a betétdalt minden nyelven és minden formában végtelen mennyiségben képes lenne megnézni a youtube-on. Legjobban a norvég verzió tetszik neki, így megtanulta norvégül... a nap bármely szakában, bármely szituációban rákezd a norvég verzióra... :))
  

• Viki és a plüss állatok külön fejezet, alvó "állatai" (csak ki ne hagyjak valakit): barna maci, fehér maci, alvó maci, kisegér, Csúszka, a jégkorongos maci, kicsi rózsaszín maci, egy nyuszi és Rozsdi, a cica. Még szerencse, hogy elférnek az ágyában. Árkó beéri egy vízilóval és egy zsiráffal.

• Szerepjátékok régóta mennek, minden formában. Árkó sokszor Norman (Sam a tűzoltóból persze), Viki Mandy (szintén Sam a tűzoltóból), Apa Mike, én pedig egyszerű prózaisággal és logikusan "Mandy Anyukája". De Vikinek vannak napjai, amikor ő kisegér, én a nagy egér, vagy ő a kiscica, én a nagy cica, vagy ő a kis tele tubby én pedig a nagy tele tubby, de kedvenc páros a kismaci és nagymaci is :D

• Viki továbbra is nagyon csajos, itthon és a bölcsiben kizárólag szoknyát vagy ruhát hajlandó felvenni. Magas sarkú cipőimet rendre felpróbálja, ha meglát rajtam egy új darabot, akár ruha, akár ékszer, akkor mindent eldob a kezéből, és abban gyönyörködik és persze alkudozik, hogy felpróbálhassa. Ma pedig közölte: "Anya, én öltözködős vagyok" :)))

• Méretek: kb. 100 cm-es kisemberek mindketten, 15,5 - 16 kg-os kis "csenevészek". Viki imád enni, és erről jut eszembe, hogy Viki pont tegnap fejtette ki, hogy "azért van a fejem, hogy sapkát húzzak rá, és azért van a szám, hogy egyek" :))) (az öltözés és az evés ugye...)

• Árkó szereti a csípőset, Erős Pistát kell kenni a kenyerére a sonka vagy kolbász alá... apja után szabadon... És leszokott a tejről, nagy kedvence mostanában reggel és este az ivójoghurt.
  

... és hogy a szülinapnál maradjak, néhány fotó a rengeteg kép közül:

Nyáridéző

Augusztus legvégén volt még egy kiruccanásunk, Bükfürdőn voltunk egy hétig... Imádták a gyerekek a vizet, a vizet és a vizet... :D Életemben nem voltam annyit élményfürdőben, mint abban az egy hétben, egyetlen napot hagytunk csak ki, amikor is kicsit hűvösebb lett és Kőszegre kirándultunk. Ellenben volt egy nap, amikor késő délelőttől kora estig élmény fürdőztünk a gyerekek legnagyobb örömére, méghozzá itt, amit igazán ajánlhatok gyerekeseknek, mert megszámolni sem tudom, hogy hány medencében fürödtünk.... kis csúszda, nagy csúszda, kis csobogó, nagy csobogó, kinti, benti medence... szóval volt minden lehetséges variáció. Viki, aki tavaly nyáron meg sem közelítette a Balatont, azóta itthon is sokszor hasra vágja magát a fürdőkádban azzal, hogy ő most úszik....
Szóval többnyire elég "monoton" módon töltöttük el az egy hetet: reggeli - fürdés - ebéd - alvás - fürdés - vacsora - alvás napi körforgásban, de hát mit is tehettünk volna, ha erre volt igénye a célcsoportnak. Nem reklamáltak :-D.

Kreatív Hobby Művészek :)

Ma délután festettünk, vízfestékkel, vizes edényekkel, minőségi ecsetekkel, ahogy a nagyok... :D. Annyira élvezték, mindketten olyannyira elmerültek az alkotásban, hogy fél órán keresztül teljes volt a béke és nyugalom. Aztán Árkó közölte, hogy ő "már nagyon-nagyon elfáradt", Viki pedig még folytatta egy órán át, akkor is csak unszolásra hagyta abba, mert erősködtem, hogy használjuk rendeltetésszerűen az étkezőasztalt és vacsorázzunk végre. Vacsora után a "művésznő" tovább folytatta az alkotást, csak éppen zsírkrétával, mígnem pedig azért könyörögtem, hogy menjünk fürödni. Kerek 2 órán keresztül festett és rajzolt, mindenképpen dicséretes a kitartása.

Szóval bejön ez a festés-projekt, mert nincs vita és nincs veszekedés. Ugyan egyre és egyre többet játszanak együtt, a legújabb kedvenc, hogy valamelyikük száguldozva tolja a babakocsit, mert épppen "konditerembe megy" :DDD. (Igen, igen, én járok!) Aztán persze előbb-utóbb a másiknak is pont az a babakocsi kell, így aztán kész is a vita. Egyik ilyen alkalommal - kínomban már nem tudtam, hogyan csitítsam a konfliktust - azt mondtam nagy bölcsen, hogy az "okos enged, a szamár szenved", erre ma azt hallom vissza hol az egyiktől, hol a másiktól egymásnak szegezve ilyen vitás szitukban , hogy "én vagyok az ügyes, Te pedig a szamár". Szóval öröm őket nézni és hallgatni, még akkor is, ha éppen nincs egyetértés, bár az óvónéni elmondása szerint pont ma adták elő a bölcsődében, hogy ők "nagyon-nagyon szeretik egymást, mert testvérek"... :)))

Viki koncentrál:

Az alkotóműhely:A showman:

Szorgos kezek:

Hétvége a tavak jegyében

A múlt hétvége elég kirándulósra sikerült, mondjuk vétek is lett volna otthon gubbasztani a gyönyörű napsütésben. Szombaton - nagyszülőktől elruccanva - a Mátrában voltunk, a Sástónál. Sajnos itt fotók nem készültek, mert az összes digitális "kütyüt" otthon felejtettük, még csak egy telefont sem vittünk magunkkal (nem is éreztem jól magam.... ). Persze a gyerekeket ez nem zavarta, teleszedték a zsebeiket gesztenyével és makkal, meg találtak egy óriási nagy követ, arra mászkáltak föl-le, amíg mi megpihentünk a kilátó lábánál. Apropó gesztenye. Életemben nem láttam még ennyi gesztenyét egy rakáson, mint az utóbbi 2 hétben. A nappaliban a formabedobó vödrünk tele van, az udvaron a homokozóban egy szatyornyi, aminek a mennyisége csak növekszik, mert szinte minden nap összeszedik a friss termést a ház előtti gesztenyefa alól. Csináltunk már fogpiszkálós gesztenyefigurákat, ezekkel Viki szeret jobban bíbelődni, ki-be rakosgatja a fogpiszkálókat a gesztenye sündisznóba. Az autómban is van egy rakat gesztenyefa termés, az ajtók tárolórekeszeiben, mert most mindenhol akad egy-egy lehullott példány, amit feltétlen magunkkal kell vinni.

Aztán másnap a Tatai-tóhoz kirándultunk, gyönyörű szép, hangulatos hely, jó levegővel, ahol klasszul lehet futó biciklizni a tó partján, meg mászkálni a várromokra, nézelődni a zsilipnél, ismerkedni a csipkebogyó-bokorral és még sorolhatnám. Itt sikerült elcsípni egy-egy jó pillanatot:

A hétvége zárásaként még elmentünk egy "búcsúba" a szomszéd kerületbe, ahol volt ugrálóvár, meg táncbemutató és visszafelé sétálva megint csak rengeteg GESZTENYE :)) . Én kidőltem a nap végére, a gyerekek még őrjöngtek, és inkább nem is akartam belegondolni, hogyan érezném magam, ha a magasságomhoz képest ennyit kellett volna egy nap alatt futó bicikliznem, szaladgálnom, kőromokra másznom, gőzerővel ugráló váraznom..... Jajjjjjjjj. De a lényeg, hogy ők bírják. :)))